A vesék elsődleges feladata a szervezet működése során keletkező, de a szervezet számára felesleges vagy toxikus anyagok (pl. karbamid, kreatinin, húgysav) illetve a kívülről bejuttatott idegen anyagok (pl. gyógyszerek, tartósítószerek, szennyező anyagok) eltávolítása a vérből. A vesék másik fontos feladata a só- és a vízháztartás szabályozása, a folyadékterek összetételének és állandóságának biztosítása, ezáltal a vérnyomás szabályozása és a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartása. Az általa termelt hormonhatású anyagok közül a renin a vérnyomás szabályozásban, az eritropoetin a vörösvértestek képzésében játszik szerepet. Az eredetileg inaktív D-vitamin is a vesében nyeri el végső, aktív formáját, így a vesék megfelelő működése feltétele az egészséges csontanyagcserének is.

A felnőttkori krónikus vesebetegség (CKD) diagnózisáról és kezeléséről szóló legfrissebb egészségügyi szakmai irányelv alapján a két leggyakoribb okból, azaz a cukorbetegségből és a magas vérnyomásból eredően, hazánkban hozzávetőlegesen kb. 1,5 millió CKD-ben érintett beteggel számolhatunk. A vese a keringési rendszer létfontosságú részeként befolyásolja a szív működését, több mint tízszeresére növelve a szív- és érrendszeri eredetű halálozás kockázatát, ezért a prevenció, az életmódunkkal befolyásolható kockázati tényezők csökkentése mindkét szervünk védelme érdekében kulcsfontosságú (optimális testsúly, rendszeres fizikai aktivitás, alvásminőség javítása, stresszkezelő technikák alkalmazása, dohányzás elhagyása).

A krónikus veseelégtelenség 1-3. stádiumában az alapbetegség gyógyszeres kezelése és az életmódterápia részét képező személyre szabott étrendi ajánlások és az életmódváltás együttesen lassíthatják a betegség előrehaladását, amivel minőségi életévek nyerhetők.

Étkezés tekintetében ebben a szakaszban szigorú számolásra illetve folyadékbeviteli korlátozásra általában még nincs szükség, így ez az időszak egyfajta átmenetet jelenthet a betegek számára, amivel elkerülhető, hogy a későbbiekben a váltás drasztikus, ezáltal az étrend hosszútávon tarthatatlan legyen.

Javasolt a döntően növényi alapú, teljes értékű gabonákban, gyümölcs- és zöldségfélékben valamint telítetlen zsírsavakban (diófélék, olajos magvak, növényi olajok, a pálma- és kókuszolaj kivételével), élelmi rostokban gazdag és a hozzáadott cukorban illetve telített zsírokban szegény étrend.

Az összes fehérjebevitel csökkentése az átlagos étkezési szokásokat nézve csupán relatív fehérjeszegénységet jelent (1,0-0,8g/ttkg), ebben a szakaszban tulajdonképpen az egészségesek számára javasolt normális fehérjebeviteli ajánlással megegyező.

A fehérjebevitel tekintetében törekedni kell az állati eredetű fehérjeforrások (húsok, halak, tejtermékek, tojás) csökkentésére, mivel az emésztésük során keletkező bomlástermékek hozzájárulnak a vesefunkció gyorsabb ütemű romlásához. Mind a testösszetétel, mind a vérzsírértékek szempontjából ezen alapanyagokból célszerű az alacsony illetve közepes zsírtartalmú verziókat előnyben részesíteni, de a feldolgozott húsipari készítményeket rendkívül magas só- és esetleges adalékanyagtartalmuk miatt már ekkor érdemes minimálisra csökkenteni vagy teljesen kiiktatni. Zöldségekkel dúsított raguk, tokányok, fasírtok, húspogácsák, illetve rakott vagy töltött zöldségek mind alkalmasak lehetnek az arányok javítására.

A sófogyasztás csökkentése, jelenlegi étkezési szokásaink tükrében, általánosságban is javasolható, de CKD esetén feltétlenül szükséges. A már eleve magas sótartalmú élelmiszerek (pl. felvágottak, sajtok, félkész- és készételek) mennyiségi korlátozása mindenképpen segítség az első lépések megtételében, azonban ezt követően tudatos odafigyelésre, az utósózás elhagyására majd az ételkészítéshez felhasznált mennyiség csökkentésére és némi türelemre lesz szükség, amíg kialakul az új ízpreferencia. Zöldfűszerek és szárított fűszerek bátran használhatók, azonban a csökkentett nátriumtartalmú só, tekintettel annak káliumtartalmára, ebben az étrendben nem jelent megoldást.

A krónikus vesebetegség előrehaladásával szükségessé válik a betegek szoros nefrológiai gondozásba vétele (3.b., 4. stádium), szükség esetén a dialízis kezelés megkezdése (5. stádium)

Az étrend a 4. stádiumban az aktuális laborértékeknek megfelelő megszorításokkal jár együtt.

Jellemzően a fehérjebevitel további csökkentésére (0,8-0,6g/ttkg) van szükség, amivel már nem fedezhetők az esszenciális aminosavak, így azokat ketosavak formájában pótolni kell. Az alacsony fehérjebevitel ellenére a tápláltsági állapotot fenn kell tartani, ez magasabb energiabevitellel biztosítható (30-40 kcal/ttkg).

A szérum elektrolitszintek egyénenként nagy szórást mutatnak, így nélkülözhetetlen ezen paraméterek folyamatos monitorizálása és a nátrium-, kálium- valamint a foszforfelvétel pontos meghatározása, változás esetén a javasolt beviteli értékek módosítása. A számoláshoz korábban még csak a bővített tápanyagtáblázatok és a betegtájékoztató kiadványok nyújtottak segítséget, manapság már elérhető vesebetegség szempontjából is specifikus egészségügyi alkalmazás.

Az ödémásodás mértéke is különböző, ami a nátriumszintekhez is köthető, ez fogja meghatározni a személyre szabott folyadékbeviteli ajánlást.

Dialízis kezelés során az étrend bizonyos tekintetben bővül, mivel a fehérjeigény növekszik, ezzel párhuzamosan azonban a nátrium-, kálium-, foszfor- és folyadékkorlátozást továbbra is fenn kell tartani.

A krónikus veseelégtelen beteg minden esetben az alapbetegségének, tápláltsági állapotának és aktuális laborértékeinek megfelelő komplex táplálkozási terápiát igényel, amit a kezelőorvos határoz meg, a dietetikus fordítja le azt az ételek nyelvére, de a sikeres megvalósítás a páciens aktív közreműködése nélkül nem valósulhat meg.